2015. december 26., szombat

47. rész

Sziasztok!
Írtam valamelyik nap, hogy nemsokára jelentkezem, és csodák csodájára itt is vagyok. Tudom, hogy megint nem ismerem a naptárat és hasonlók, de ne haragudjatok, mindenesetre a blogot nem vagyok hajlandó befejezni egyhamar, úgyhogy ha ti is úgy gondoljátok, akkor még sokáig leszünk így együtt.
Egy kicsit talán megkésve, de mindenkinek szeretnék kellemes ünnepeket kívánni, remélem mindenkinek azt hozott a Jézuska, amit szeretett volna, legyetek rosszak, aludjatok sokat, és addig ne gondoljatok az iskolára, amíg az csak lehetséges. 
Jó olvasást! ❤️



Tátott szájjal néztem végig a végtelenségig tartó fehérségen, az állam valahol a hóban landolt, tágra nyílt szemekkel húztam feljebb a szemembe csúszott sapkát. A hegyek közt voltunk egy kis faluban, vagy nem is tudom, hogyan lehetne behatárolni ezt a helyet. Nagyrészt modern, néhol fa szerkezetű házak övezték a szűk utcákat, és ízlésesen, karácsonyi fényekbe voltak öltöztetve. Gyönyörű volt, mintha hirtelen teljesen más világba csöppentünk volna. Egy gondtalan, békés helyre.
- Tetszik? - hajolt az arcomhoz.
- Olyan, mintha a Mennyben lennénk. Elképesztő, soha nem láttam még ilyet. - néztem körbe csodálkozva.
Kuncogva egy apró csókot nyomott a számra, kesztyűs kezemet a kipirult arcára simítottam, nem engedtem elhúzódni, mohón kaptam utána, mire nevetve a fogai közé csípte az alsó ajkam.
- Nem fázol? Ideje lenne bemennünk. - mondta, és végigsimított az arcomon.
Annak ellenére, hogy megráztam a fejem, magabiztos léptekkel egy kapuhoz sétált, a szemem összehúzva követtem a csomagjainkat az út mellett hagyva. Becsengetett, és meglepődtem, amikor egy középkorú nő, mint a legrégebbi ismerőst, megölelgette.
- Isten hozott benneteket! - tárta ki a karját mosolyogva. - Nem is húznám tovább az időtöket, nyugodtan érezzétek otthon magatokat. Itt is vannak a kulcsok, ahogy megbeszéltük, és akkor én mennék is. Viszlát fiatalok! - intett kedvesen, majd bepattant az autójába, és elhajtott.
- Hát ez meg mi volt? - kérdeztem kínosan nevetgélve.
Nagyokat pislogott a kulcscsomóval a kezében, és bizonytalanul bekukucskált a kapun.
- Őszintén, nem erre számítottam. Harry már volt itt, őt kértem meg, hogy intézze el a házat nekünk néhány napra. Nincsenek nagy igényeim, de azért egy rövid körbevezetésbe nem haltam volna bele. - nevetett fel. - Soha az életben nem beszéltem ezzel a nővel.
- Azért remélem, hogy jó helyre jöttünk.
- Biztos, hogy ez volt a cím.
- Amúgy most már megtudhatom, hol is vagyunk pontosan? Annyi már leesett, hogy németül beszélnek, és valahol láttam egy Alpok feliratú táblát. Még a végén megijedek, mert leviszel a térképről. - csaptam a karjára.
- Nos, ez itt Ausztria, ahol a legendák szerint minden tele van bunkó emberekkel, de nincs baj, mert a táj szép. - vonta meg a vállát, és a csomagok után indult.
Tipikus Horan logika, nem kell mindennek tökéletesnek lennie, neki szépséghibákkal is megfelel bármi.
- Remélem azért élve jutunk haza. - kuncogtam, és megragadtam két kisebb szatyrot, amiben az útközben beszerzett kaják voltak.
Időközben mindent sikeresen megtaláltunk, a ház gyönyörű volt, kívülről egy mézeskalácsházhoz tudtam volna hasonlítani, viszont belülről hasonlított Niall házához, modern bútorokkal volt berendezve, de mindennek volt egy kis régies beütése, ami miatt szinte szerelmes lettem az egészbe. Nem volt túl nagy, és pont ez volt jó benne, az alsó szinten volt a barátságos méretű nappali egy apró konyhával egybenyitva, a tetőtérben pedig két hálószoba, és egy fürdő. A bámészkodás és a kipakolás után átvedlettem egy kényelmesebb ruhába, míg Niall lent ügyködött valamin. Leszökdeltem a lépcsőn, a kandalló előtt görnyedt, és vadul keresett valamit.
- Mi a baj? - kérdeztem, és mellé guggoltam.
- Gondoltak ránk, és hagytak itt fát, de nem vágták össze, és egészben nem rakhatom a tűzre, mert hatalmasak.
- Baltát keresel? - kérdeztem, és pimaszul mosolyogva felvontam a szemöldököm.
- Már kipakoltam mindent, nincs. - rázta meg a fejét lemondóan.
- Mit kapok azért, ha varázsolok neked egyet? - kérdeztem incselkedve, és az arcába hajoltam.
Teljesen biztos voltam abban, hogy befelé jövet egy kisebb méretű baltát láttam dísz gyanánt néhány másik használati tárgy mellett, amit elsőre meglehetősen morbidnak találtam, de most igazán jól fog jönni.
- Bármit, amit csak szeretnél. - harapott az ajkába, és közelebb csúszott.
- Hmm, nem is tudom. - töprengtem. - Mondjuk megcsókolhatnál.
- Nem tudom, ez megvalósítható-e, túl nagyok az igényeid. - csóválta a fejét.
Felpattantam, és diadalmasan elmosolyodtam amikor megtaláltam amit kerestem. A hátam mögé rejtettem el, és vigyorogva sétáltam vissza, és leraktam mellé a földre. Nagyokat pislogva nézett fel rám, majd megfogta a kezem, és az ölébe húzott.
- Nem tudom, hogy csináltad, de abban biztos vagyok, hogy egy igazi tündér vagy, és azt hiszem, egy csók is kivitelezhető kívánság. Sőt, akár kettő is. - mosolygott, és egy kósza tincset a fülem mögé simított.
- Nagylelkű vagy. - nevettem el magam.
Közelebb húzódott, és teljesítette a kívánságom, ajkai lágyan simultak a számra, a tarkóját simogatva húztam még közelebb magamhoz, de elhúzódott, és játékosan összepuszilgatta az arcom.
- Szeretlek. - mormolta szinte a fülembe, és a nyakamhoz bújt.
- Én is téged. - mosolyogtam ellágyulva. - Köszönöm, hogy elhoztál ide.
- Ezt nem kell megköszönnöd, ez csak egy sima kirándulás, és azért vagyunk itt, hogy mindent elfelejtve jól érezzük magunkat.
- Így lesz, szeretném jól érezni magam, és úgy érzem, itt semmi sem történhet.
- Nem fog. Nagyon jó lesz, ígérem. - dörzsölte meg a hátam, és csillogó szemekkel megragadta a baltát, és elkezdte aprítani a fát.
- Vigyázz, nehogy rád pattanjon egy darab. - figyelmeztetett.
Engedelmesen arrébb csúsztam, csodálkozva néztem, ahogy erősen, a nyelvét kidugva koncentrált arra, hogy minél egyformább darabokat hasítson, és türelmesen vártam, amíg megrakta a tüzet a kandallóban, és meggyújtotta.
Ezután a kanapéra kucorodva megbeszéltük a mai programunkat, összedobtunk mindenfélét, amit a végén ebédnek csúfoltunk, és melegen felöltözve elindultunk egy kisebb felfedező útra, hogy holnap ne csak kóboroljunk, hanem célirányosan menjük a sípájára, és satöbbi.
A kezét szorongatva nézelődtem, gyönyörű volt, néha azt sem tudtam hova nézzek, és előfordult olyan is, hogy bezsongott kisgyerekként húzkodtam a karját, amikor megláttam valamit.
- Niall, úristen nézd! - mutogattam egy kisebb tömeg felé. - Szarvasok! Sosem láttam még szarvasokat.
- Szeretnél odamenni? - kérdezte nevetve, és a heves bólogatásom látva nagy léptekkel követett.
A "tömeg" nagyrészt kisgyerekekből és a szüleikből állt, és nem törődve magammal, beálltam az 5 éves gyerekek mellé, és kivártam a soromat, hogy megsimogathassam őket. Tátott szájjal, először félénken simítottam meg az állat orrát, Niall összehúzott szemekkel méregette, és kifejezte a nem tetszését az agancsaival kapcsolatban.
- Nemár Niall, olyan szép. Simogasd meg. - kérleltem vinnyogva.
A gondozó mosolyogva nézett minket, és odanyújtott nekem egy répát, mire a legújabb barátom felkapta a fejét. Odanyújtottam neki, mire egy jókora darabot leharapott belőle, és jóízűen rágcsálni kezdte. 
- Légyszi. Nézd, nem bánt. - fogtam meg a kezét, és a fejére tettem. 
- Én csak attól félek, hogy hirtelen megvadul, és neked ront. 
- Ha kiszámíthatatlan lenne, nem engednének a közelébe kisgyerekeket. - ráztam meg a fejem, és tovább etettem.
Teljesen extázisba estem, a legnagyobb állat amit életemben láttam az egy hatalmas, dínó méretű kutya volt, akit a gazdája Puppy-nak hívott, de ez hatalmas példány volt, és testközelből "megismerkedni" vele még nagyobb élmény volt. 
Legnagyobb bánatomra lejárt az időnk, csináltunk még néhány képet Ralph-al, a (rén)szarvassal, de Niall vígasztalás képpen vett nekem egy hatamas tekercselt valamit, aminek nem tudtam a nevét, de nagyon finom volt.
- Ilyen otthon miért nincs? - kérdeztem teli szájjal.
- Nem tudom, de ha ízlik, vehetünk még. - nevetett rajtam, ő is elcsent egy falatot, és a szájába nyomta. - Majd otthon megnézem, hogy mi ez, megpróbálhatunk majd csinálni. - mondta, mire felcsillanó szemekkel csak helyeslően bólogattam. 
Besötétedésig sétálgattunk, és elintéztünk mindent, ami fel volt írva a listánkra, béreltünk síléceket, beszéltünk az oktatónkkal, aki holnap próbálkozni fog azzal, hogy megtanít minket síelni, körbenéztünk a pályán, és emellett felfedeztük a városkát is.
Lerúgtam a csizmámról a havat, mielőtt beléptem a meleg házba, Niall dideregve jött be utánam, és az első dolga az volt, hogy a kesztűjét lekapva a radiátornak nyomta a kezét. 
- Azt hiszem egy kicsit megfagytam. - mondta kipirult arccal.
- Menj fel, fürödj meg. Nagyon hideg az arcod. - vettem a kezeim közé az arcát, de hiába próbáltam egy kicsit melengetnk, nálam sem volt jobb a helyzet, csak én nem éreztem annyira. 
Míg ő melegedett a vízben, én begyújtottam, és átfutottam a szórólapokat amiket kaptunk, de a vártnál hamarabb csatangolt le a lépcsőn, és már csak egy szál alsóban.
- Látom, már nem fázol. - kuncogtam, és összerendezgettem a papírokat.
- Menj fel te is, jót fog tenni. - nyomott puszit a fejemre. - Viszont most írt Liam egy üzenetet, hogy meg kell írnom valami béna papírt, és nem tudom, hogy meddig fog tartani. - húzta el a száját, és lehuppant a kanapéra.
- Nem baj, írd meg hamar, és ha ma még akarsz valamit csinálni, addig gondold ki, addig elmegyek fürödni. - nyomtam egy puszit az arcára, és elindultam az emelet irányába. 
Amikor úgy érzeztem, a bőröm már nem bírja tovább a vizet, és már eléggé kihült, kimásztam a kádból, és felfrissülve indultam vissza hozzá. Elég otthonosan éreztem magam ahhoz, hogy a sajátos pizsamámban legyek, ami nem állt másból, csak egy hosszú pólóból, és mivel kellően meleg volt, nem kellett medvének öltöznöm. Papucs helyett felkaptam egy bolyhos zoknit, és elslattyogtam az apró konyháig, ahol Niall a pultnál ült, és a laptopján pötyögött. 
- Kérsz valamit? - kérdeztem halkan, és a meztelen hátára simítottam a kezem. 
- Hmm, egy tea jól esne. - fordította felém a fejét mosolyogva, és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Azonnal, Mr. Horan. - kuncogtam, és játékosan megborzoltam a haját.
A legnagyobb bánatomra bögréket csak a legfelső polcon találtam, amiket lábujjhegyre állva is nehezen szedtem le, de arról teljesen elfelejtkeztem, hogy nincs rajtam nadrág, és az egész fenekem kint van, Niall pedig meredten nézett, mint aki életében nem látott nőt.
- Mi a fene. - motyogta, és arrébb tolta a laptopot. - Mióta hordasz ilyen....csipkéket? - kérdezte nagyot nyelve.
Elvörösödve addig húztam le a pólóm, ameddig lehetett, és kezdtem megbánni, hogy nem vettem fel legalább egy elcsórt alsót. 
- Dolgozz csak tovább. - motyogtam az orrom alatt, és néhány pillanatig csak néztem a bögréket, azt sem tudtam hogyan fogjak hozzá egy egyszerű teához.
- Nem annyira fontos, ráér. - mondta, és lassú, megfontolt léptekkel közeledett felém. 
Egyik karjával átölelte a derekam és magához húzott, a másikkal megkereste a kezem és összekulcsolta az ujjainkat, hosszú másodpercekig csak vizsgálgatta, majd nagyot sóhajtott, és az ajkához emelte. 
- Most azt hiszed, hogy rengeteg csúnya dolog fordul meg a fejemben a csinos kis fenekeddel kapcsolatban, ami talán így is van, de ez azonnal elszállt, amikor az arcodra néztem. Borzalmas férfi vagyok, de először az jutott eszembe, hogy mennyi mindenben változtál. - mosolyodott el, és miközben az ujjaimba kapaszkodott, folytatta. - Ezt most nem feltétlenül külsőre értettem. Tudod, nem értem, hogy ez hogy történt, egy pillanatra nem figyeltem, és az akkori, félénk, törékeny lány helyett most egy magabiztos, nyitott nőt látok magam előtt. Néhány hónap alatt szinte kivirultál, egyre bátrabb leszel velem, rengeteget mosolyogsz, csillog a szemed. - nézett rám, és hüvelykujjával végigsimított az arccsontom vonalán. - Néha vannak rossz napjaid, de én azért vagyok, hogy segítsek, és ne hagyjam, hogy beleess újra és újra abba a gödörbe, ahonnan sikeresen kimásztál. Fogalmam sincs, hogy jutott ez most eszembe, csak el akartam mondatni, hogy mennyire...
Nem hagytam hogy befejezze, egy nem túl erős, mégis határozott mozdulattal magamhoz húztam, és az ajkait vettem célba. Éreztem, ahogy meglepődik, én is azt tettem a szavai hallatán, nem erre számítottam tőle, de ő mindig képes meglepni. Átvette az irányítást, közben magával húzva lassan haladtunk a kanapé felé, próbáltam tartani az iramot, de levegő hiányában ez nem nagyon ment. A testem hirtelen felforrósodott, amikor az ujjai a derekamba mélyedtek, és gyengéden nekipréselt a hűvös falnak. A felsőtestünk összesimult, most az az egyetlen vékony anyag is túl soknak bizonyult, de még így is éreztem, ahogy a bőre felhevült, és hevesen kapkod levegő után két csók közt. 
- Megbolondítasz. - mormogta az ajkaimra, majd apró puszikkal halad az állam vonalán a nyakam felé.
Válaszul a zoknis lábaim a dereka köré fontam, így az összes végtagommal belé kapaszkodtam úgy, hogy fognia sem kellett, mert a fal és a teste megtartott. A szemem lehunyva hátrabillentettem a fejem, hogy több helyet adjak neki, az ajkai és a puha haja mindenhol ott voltak, akárhol érintett a tincsei csiklandozták a bőröm, és egyrészt ezért szerettem, ha néha eljátsza a kiscicát, és a nyakamba bújik. De most kezdett igazi ragadozó nagymacskává válni, ami kifejezetten tetszett, hosszú percekig a falnak támaszkodva ostromolt amire az összes érzékszervem kezdett elég hevesen reagálni, néha magamat, és őt is meglepve tettem olyanokat, amiket eddig soha, és egyre egyértelműbben probáltam üzenni neki, hogy át kellene lendülnünk a játszadozás kategórián. Jól mondta, tényleg rengeteget változtam, a gondolkodásom miatta kezdett pozitív irányba terelődni, ebből következett az, hogy végre emberként kezdtem élni, és mélyebb érzelmeket kezdtem táplálni iránta, ami néha azzal jár, hogy a hormonjaim megőrülnek. 
El akart húzódni mire panaszosan nyöszörögve markoltam a hajába, zihálva a fenekem alá nyúlt, és felemelt.
- Menjünk fel. - sóhajtotta, és a homlokát az enyémnek döntötte.
Helyeslően bólintottam, egy pillanatra sem engedett el, könnyedén a karjaiba vett, és felsétált velem a lépcsőn.
- Járni még tudok. - kuncogtam, és a nyakhajlatába hajtottam a fejem.
- De nem kell. Most nem. - búgta, és belökte a szoba ajtaját. 
Az ágyhoz sétált és végigfektetett rajta, a testem belesüppedt a puha ágyneműbe, ő pedig megtámaszkodott felettem, és mélyen a szemembe nézett. Elnyílt ajkakkal kapkodtam levegő után, édes borzongás futott végig a testemen, amikor a könyökére ereszkedett, és hozzám simult, nem volt szándékos, mégis áramütésként ért mindkettőnket.
- Hogyan tovább? - kérdezte, és játékosan felvonta a szemöldökét.
A szemem lehunyva fontam a nyaka köré a karom, fogalmam sem volt mit válaszoljak, nem nagyon értettem ehhez, és most az agyam is képtelen volt működésbe lépni.
- Te értesz hozzá. - válaszoltam.
Apró mosollyal a szája sarkában fürkészett, ujjai végigfutottak az arcomon, és halkan elnevette magát a szerencsétlenségemen. A tetőablakon beszűrődő hold fénye halványan, pont megvilágított minket, és láttam a szemében gyúló boldogságot és talán vágyat. 
- Tündérem, ezt most komolyan kérdeztem. Ez nem egy mesterség, az emberek sem egyformák. Tudod hogy nem tennék olyat, amit te nem akarsz. - döntötte félre a fejét. - Ma nem fogjuk megtenni, de ez még nem jelenti azt, hogy nem ismerkedhetünk. Amúgy sem  úgy készültem, nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe fogunk kerülni. - pislogott elnézően. 
Bólintottam, nem is igazán fogtam fel, hogy mit mond, a fülemben visszhangzott a szívverésem, el sem tudtam képzelni, hogy tudja megőrizni a hidegvérét ilyen helyzetben, elég csak lepillantanom arra a pontra, ahol érintkezünk, és máris a fejemet vesztve, meggondolatlanul képes lennék cselekedni. 
- Mondj valamit. - kérlelt halkan.
Vettem egy mély lélegzetet, a kezem a tarkójára simítottam, nem tudtam mit mondani, a fejem zavaros volt, és a nem voltam képes irányítani a testemen végigfutó érzések kavalkádját.
- Csak....folytassuk. - nyögtem ki.
- Ahogy óhajtja Főnökasszony. - vigyorodott el. 
Puha szája az enyémhez ért, mire egy sóhajtás tört ki belőlem, a keze becsúszott a pólóm alá és egyre feljebb tűrte, nem ellenkeztem, és amikor eljutottunk odáig, hogy nincs tovább, óvatosan áthúzta a fejemen. A tekintetem kereste, de zavaromban nem néztem rá, ez volt az a pillanat, amikor önként hajlandó voltam megmutatni valakinek. Nem takartam el magam, talán azért, mert a sötétben nem is láthatott mindent, az apró hibáim biztos nem. 
- Olyan gyönyörű vagy. - motyogta halkan, és elrendezte a hajam a párnán. 
A szememen kívül sehova sem nézett, mégis ezt mondta. - Soha nem találkoztam még nálad tökéletesebb emberrel. Annyira tiszta és, különleges vagy. Elég csak rád néznem, és már egy komplett idiótának érzem magam amiatt, hogy nem tudom kifejezni, hogy mennyire imádom minden apró porcikád. A ragyogó szemed, a szép arcod, a finom ajkaid. - mondta, miközben ujjaival lefelé indult útnak, de számon megpuszilt. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy folytassa. - A bőröd, amit pont az apró hegek tesznek tökéletessé, a finom illatod, ami mellé mindig vegyül valami gyümölcs, vagy édes fűszer. 
Kezei lejjebb vándoroltak a csupasz mellkasomra, alig ért hozzám, és ez kezdett kikészíteni, de ehhez hozzájárult a váratlan monológja is.
- Rajongok a törékeny kis testedért, pont a megfelelő helyeken kerekedsz. - motyogta, és a keze a mellem környékén kalandozott. - De amiért igazán szeretlek az nem a tested, vagy bármi kézzel fogható dolog, és ezt jegyezd meg. Nagyon. 
- Miért mondod most ezt? - kérdeztem fojtott hangon, és az arcáca simítottam a tenyerem. 
- Mert a világon mindennél jobban szeretlek, és szeretném, hogyha tudnád, ez sosem fog változni. Nézz rám, kérlek. - emelte fel a fejem. 
Amikor hajlandó voltam kinyitni a szemem, a fénylő tekintetével találtam magam szembe, az érzelmei örvényként zavarták fel a nyugodt kékséget, ezzel sötétebb árnyalatot felvéve. 
- Én nem tudom ilyen szépen elmondani, hogy szeretlek. - húztam közelebb magamhoz.
- Jobban is megeröltethettem volna magam. - motyogta az ajkaimra. - Csak annyit mondj hogy tényleg akarod-e. 
- Ne csináld ezt, a végén még meggondolom magam. - kérleltem, és egy kicsit feljebb billentettem a csípőm, hogy ne fecsegjen tovább. 
- Legtöbbször egy szelíd őzikéhez, tudnálak hasonlítani, de most.... 
- Niall. - kérleltem panaszosan.
- Ez az este csak a tiéd. - zárta le a mondandóját, és végre hajlandó volt megcsókolni.
Szenvedélyesen és mélyen csókolt, ahogy még soha, a keze a hajamban pihent, az egész testével próbált beborítani, meztelen felsőteste minden lopott lélegzetnél az enyémhez feszült, ami új, mégis kellemes érzés volt. Önként próbáltam közelebb húzódni hozzá, a testem átvette az irányítást az agyam felett, egy idegen érzés uralta minden egyes sejtem, és képtelen voltam ezt fékezni. A tenyereim a hátára tettem, ezzel egy időben a lábaim a dereka köré fontam, és most már nem volt visszaút, a levegő kiszorult kettőnk közül, egy áramütés szerű érzés futott végig rajtam amikor hozzám ért, és ehhez az is hozzájárult, hogy belenyögött a csókba. Meglepetten vált el tőlem, zihálva kapkodtunk levegő után, éreztem ott, ahol kellett, és ez végleg kezdett kikészíteni. Az ajkába harapva ficergett, mire hozzá feszülve fojtott nyöszörgés szakadt ki belőlem, és bizsergető érzés kerített hatalmába. A szemem összeszorítottam, és mozgásra ösztönöztem, lassan ringatni kezdte a csípőjét, mire nehéz sóhajok hagyták el a mindkettőnk száját.  
- Lassítsunk, ennek még nincs itt az ideje. - mondta szakadozva, és utána lehajolt egy rövid csókra. - Most te jössz. 
Nedves puszikkal borította be az arcom és a nyakam, kezei a mellemre siklottak, ami szokatlanul kellemes érzést váltott ki belőlem, engedtem, hogy tegye, amit tennie kell, nem tiltakoztam az érintései ellen, és a legkevésbé sem voltam szégyellős. Lehet, hogy ez csak pillanatnyi állapot volt, sőt, máskor elütöttem volna a kezét, ha csak megközelíti a melltartóm vonalát, de most nem, a fejem hátrahajtva élveztem, ahogy hatalmas tenyerei beterítenek, és simogatnak, ott, ahol érnek. Ajkai bejárták ugyan azt az utat, a mellem közti völgyben forró csíkot húzott a nyelvével a bugyim széléig, mire az összes izmom megfeszült, és a hasam örjítő görcsbe rándult, ezt még az is fokozta, hogy a haja folyamatosan csiklandozott. Csókokat nyomott a hasamra, ujjai a combomba mélyedtek, amikor lejjebb ért,   a tincsei közé túrtam, és az egész testem beleremegett, amikor forró lehellete megcsapott anyagon keresztül. Nyöszörögve mozgolódtam, a végtagjaimmal hirtelen nem tudtam mit kezdeni, és amikor lesimogatta rólam a vékony anyagot, a fejem teljes sötétség lepte el. Fölém támaszkodott, és egy csókért nyújtózott, kétségbeesetten kaptam az ajkai után, és nehézkesen nyitottam ki a szemem, amikor ujjaival megpiszkálta az arcom.
- Remélem tudod, hogy sosem lennék képes arra, hogy bántsalak. - suttogta az ajkaimra. - Azonnal szólj, ha valami nincs rendben, oké? 
Egy határozott bólintással válaszoltam, nem is igazán figyeltem arra, amit mond, nem tudtam, hallottam a szavait, mégis képtelen voltam értelmezni őket. 
- Engedd el magad. - motyogta a fülembe, és a kezem megkeresve a fejem mellett összekulcsolta az ujjainkat. Zihálva kapaszkodtam belé, a tenyere elindult lefelé az oldalamon, néhány másodpercre megállapodott a fenekemnél, majd a belső combomra vándorolt, és egy kicsit széthúzta a lábaim. A levegő belém szorult, amikor elérte a célját, jól észrevehetően megrázkódtam, és a szabad kezemmel a hajába markoltam. Az arcom nézte, de én képtelen voltam nyitva tartani a szemem, jelenleg csak a kezét éreztem, és a forró lehelletét a fülemnél. Egyszerű mozdulatokat tett, gyengéden simogatott, amitől a hasam megőrült, sosem tapasztaltam még ilyet, de határozottan nem volt rossz, sőt. Percekig dédelgetett így, amitől a testemben egyre jobban növekedett a feszültség, de amikor azt hittem ennyinél megáll, egy ujjával lassan belém csusszant. Meglepetésemben egy hangos nyögés hagyta el a szám, nyugtatóan puszikat nyomott a fülem mögé, és hümmögött, míg én próbáltam összeszedni a darabjaim, és figyelni arra, amit mond, de a munkálkodást nem fejezte be, így elég nehezen ment.
- Minden rendben? - kérdezte, és eltűrte a nedves hajam a homlokomból.
- Igen. - nyöszörögtem, és a nyakába kapaszkodtam.   
Kezdett egyre jobban melegem lenni, és a levegő is nehezebben jutott el a tüdőmig, főleg amikor fokozta a tempót, és minden mozdulatnál mélyebbre csúszott. Aztán hirtelen megállt, és hívogató mozdulatokat tett az ujjával, amivel rátalált az érzékeny pontomra, és a hirtelen jött erős ingertől felrántottam a lábaim, és beszorítottam a kezét. 
- Niall. - ziháltam, és szinte könyörgően ficánkoltam.
- Mindjárt. - lehelte, majd lassan lecsúszott az oldalam mentén.
Puszikkal haladt lefelé a hasamon, egyre lejjebb és lejjebb ért, és időm se volt felfogni mit csinál, az ujja helyét átvették az ajkai. Önkéntelenül is az arcába nyomtam magam, és ficeregtem, mire a lábaim köré kulcsolta a karját, és gyengéden leszorított az ágyra. A hasamban a feszítés szinte kínzóvá vált, és nem tudtam nem az ajkaira gondolni, ahogy lágyan becézget, pontosan úgy, mintha csak csókolóznánk. Direkt akart az őrületbe kergetni, mert hiába kértem, ő maradt a lassú tempónál, tehetetlenségemben hol a lepedőbe markoltam, hol a hajába túrtam, a szemem már olyan erővel szorítottam össze, hogy fénylő pontokat láttam, és úgy éreztem, közel a vég. Az izmaim az egész testemben megfeszültek, a puha anyagba annyira kapaszkodtam, hogy szinte szétmorzsolódott a kezemben, a hátam elemelkedett az ágytól, és az érzés teljesen magával ragadott. Nyögve zuhantam vissza a párnára, a feszülés megszűnt, ehelyett hullámokban ragadott magával az orgazmus, szédültem és reszkettem, levegő után kapkodva próbáltam magamhoz térni, és szerintem néhány perc kiesett az életemből, mert a következő, amit képes voltam felfogni, az az, hogy betakarózva fekszem Niall mellkasán. 
Kimerülten szuszogtam, és feljebb húztam magamon a takarót, a gátlástalanságom pillanatok alatt elszállt, belecsavarodtam a paplanomba, és hozzá bújva, nagyokat pislogva próbáltam feldolgozni a történteket. 
- Veled mi lesz? - kérdeztem rekedten, és felemeltem a fejem.
- Semmi, rendben vagyok. - simogatta a hajam, és a csupasz mellkasára vont.
Még mindig éreztem magamon a forró érintéseit, a testem megkönnyebbült, mégis úgy éreztem, hogy a testem súlyok húzzák le. Meg akartam szólalni, de hang nem jött ki a torkomon, fogalmam sincs, mit akartam mondani, a világon egy értelmes mondat nem jutott az eszembe.
- Pihenj csak Tündérem. - nyomott gyengéd puszit az arcomra, és feljebb húzta a hátamon a paplant. 
Felnéztem rá, és a tarkójára simítottam a kezem, az alsó ajkát beszívva tűrt el néhány átnedvesedett tincset a fülem mögé. 
- Niall? 
Lehunytam a szemem, és jól átgondoltam a kérdést, fejben milliószor lejátszottam a szituációt, de mire fel is tettem volna, már nem volt erőm ahhoz, hogy megszólaljak, álmosan bújtam hozzá, és mély álomba merültem. 




1 megjegyzés:

  1. Drága!
    Hát eljutottam odáig, hogy elolvassam. Az első szó, ami az eszembe jutott: Te jó ég! Nagyon jól sikerült. A legromantikusabb rész lett. Semmi nem zavarta meg őket végre. Az elején még azt hittem, hogy a végére fog valami rossz történni, de csak is jó dolog történt. Végre boldogok együtt.
    Már várom a folytatást.
    Így utólag is kellemes ünnepeket.
    U.I.: Az előzőkért bocsánat, csak a telefonom, megint csinálja a hülyeséget.
    Mónika

    VálaszTörlés