44. rész

Miután valamennyire lenyugodtam, kivonszoltam magam a fürdőből, hagytam, hogy hozzám érjen, de egy szót sem szóltam, mert féltem, hogy esetleg olyanokat vágnék a fejéhez, amiket később rettenetesen megbánnék. Éjszaka sem bírt távolabb lenni tőlem 10 percnél tovább, átölelte a derekam, és a hátamhoz simult, mint minden elalvásnál. Néha próbált magyarázkodni, de csak leintettem, a száját összepréselve meghúzódott, és beletörődött a jelenlegi helyzetünkbe. Nem tudom mire gondolt Zayn, és hogy ebből mennyi igaz, szerettem volna meghallgatni Niall verzióját is, de előbb összeszedtem a lelkem nagyobb darabjait, hogy ne bőgjem el magam akkor, amikor átölel, és  ne lökjem el magamtól hisztérikusan visítozva, amikor az arcomra simítja a kezét, és értetlen arccal néz rám. Már csak attól sírhatnékom támadt, ha a szemébe kellett néznem.

Komótosan szedegettem össze reggel a maradék cuccom, üres fejjel tettem ki  bőröndöt az ajtóba, de amikor indultam volna  vissza a pulcsimért, Niall mellkasának sétáltam. Lehajtott fejjel próbáltam tovább menni, de nem engedett, a karját a derekamra fonta, és felemelte a fejem.

- Hayley, kérlek, had magyarázzam meg! Nem az van, amire gondolsz. - nézett a szemembe könyörgően, mire megráztam a fejem. 

- Nem vagyok süket, hallottam amit Zayn mondott. - mormogtam, ő pedig idegesen fújt egyet.

- Mert Zayn egy barom. Meg kell hallgatnod, nem akartam ezt elmondani egyelőre, mert fogalmam sincs milyen állapotban vagy lelkileg. - fogta két keze közé az arcom, és bizonytalanul fürkészett.

- Pontosan ezért nem kell elmondanod. - néztem fel rá, és az ajkaim összepréselve  próbáltam kibújni a karjai alól, de nem enedett.

- Hayley, nem feküdtem le senkivel! - mondta kissé hangosabban.

- Csak majdnem. Engedj el! - kérleltem.

- Nem, meg fogom magyarázni, nem engedlek el! - nézett mélyen a szemembe.

Kék szemei ellentmondást nem tűrően villantak rám, de nem adtam meg magam, a fülem befogva egy hirtelen mozdulattal kirántottam magam az öleléséből, sietve a fürdő felé vettem az irányt, de utolért, éa derekam elkapva a testéhez szorított, és az ágyhogy cipelt. 

- Hagyj békén Niall, nem akarom hallani. -  visítottam. 

- Jessica volt itt. - mondta, és végigdöntött az ágyon.

Lábaival vigyázva az enyémre nehezedett, hogy ne tudjak elmenni, a kezem védekezően magam elé kaptam, és remegő ajkakkal néztem a szemébe.

- Az a ribanc már akkor is jobb volt nálam. - nyöszörögtem elfúló hangon, és nem bírtam tovább tartani magam, az első könnycseppek végigszánkáztak a bőrömön.

- Pisztoly volt nála és ő vágott meg. 

Leszállt rólam, az ép kezével megtámaszkodott a fejem mellett, a másikkal pedig gyengéden letörölte a könnyeim. Meghökkenve néztem rá, pislogtam néhányat, a testem megfeszült, a mondat jelentése lassan jutott el az agyamig, és minden egyes sejtembe méregként hatolt be. Zavaros volt ez az egész, a fejem olyan volt mintha néhány percre felültem volna egy körhintára.

- Micsoda? - kérdeztem nyekegve.

- Nem értem nőhöz semmilyen értelemben, rajtad kívül. Ha ez megnyugtat, akkor nem is akarok. - döntötte homlokát az enyémnek. 

Felszipogva fontam a nyaka köré a karomat, mire megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy kis puszit nyomott az arcomra.

- Mi az hogy pisztoly volt nála? - kérdeztem, és nem is figyeltem az előző mondatára.

- Nem történt semmi gond, felejtsük el ezt. - suttogta.

- Még hogy nem történt semmi? Megölhetett volna, és megsérültél miatta. - zokogtam fel, és nem is akartam belegondolni abba, ami történt. 

Csak sajnos a fejem így működik, azonnal rémképek százai futottak át az agyamon, és rázkódva próbáltam magamhoz szorítani. Már nem is foglalkoztam ezzel a megcsalós dologgal,  percekkel ezelőtt elfelejtettem, sokkal inkább azon agyaltam, hogy hogyan fogom darabokra szedni Jessicát azért, amiért akkor tett, és amiért most rátámadt Niallre, és bántotta. Az elején tudtam, hogy csak rá pályázik, vagyis inkább egy bizonyos testrészére, de nem gondoltam, hogy ennyire komoly a helyzet, hogy képes sérülést okozni neki. 

- Megölöm azt a ribancot. - mondtam akadozva, és végigsimítottam a tarkóján.

Tulajdonképpen most kezdem felfogni, hogy mekkora hülye vagyok, mert ha az elején meghallgatom, és nem makacsolom meg magam, akkor most talán nem kerültünk volna olyan szar helyzetbe, ami uralta a tegnap estét és a ma reggelt. Nem is tudom, mi lett volna jobb, ha azonnal meghallgatom, és előbb túlesünk ezen, vagy a jelenlegi helyzet. 

Legördült rólam, és szeretetteljesen magához vont, megnyugtatóan a hajam simogatta, és puszikkal halmozott el.

- Remélem egy percig sem gondoltál arra, hogy azok, amiket neked mondok, mind hazugság. - suttogta a fülembe, mire összerándultam. 

- Niall, én... 

- Néha igazán sajnálom, hogy nem olvasol a gondolataimban, akkor talán megértenéd, hogy az, amit irántad érzek, az nem egy félvállról vehető dolog. Nem tudom, hogy hogyan, és mikor történt, de abban biztos vagyok, hogy te nem vagy olyan, akit egy éjszaka erejéig elfelejtenék azért, mert egyszer engedtem, hogy a testem döntsön helyettem. - lehelte, én a könnyektől küzködve csak megszeppenten bámultam rá, nem engedte, hogy megszólaljak. - A legkevésbé talán a tested miatt szeretlek, miattam lehetnél ázsiai vagy néger, vagy lehetne bármilyen testi hibád, nem izgatna. Ezzel izé... Csak azt akarom mondani, hogy őrülten szeretlek attól függetlenül hogy lefekszel-e velem, vagy sem. 

Letörölte a könnyeim, halványan mosolyogva próbált életet vinni belém, hüvelykujjával megérintette a kissé duzzadt alsó ajkam, és a mellkasára vont. Szipogva simítottam a tenyerem a pólójára, az anyagon keresztül is éreztem, milyen hevesen ver a szíve, és tudtam, hogy az enyém is hasonló tempóban zakatol. Meleg tenyerét az enyémre tette, nedves puszikkal borította be az arcom, ringatott, én pedig lassan kezdtem csitulni. Ha a világ darabokra hullott körülöttem, és minden ellenem dolgozott, ő ott volt mellettem, az első pillanattól fogva, és ezt nem tudom eléggé meghálálni. Lehet hogy ez egy közhelyes dumának tűnik, de az iránta érzett szeretetem szavakkal kifejezhetetlen, és egyszerűen másra sem tudok gondolni. Vállalt engem, az összes kockázattal együtt, az életét felforgatva ezzel, ő mégis minden alkalommal azt mondja, hogy ez volt élete legjobb döntése. Őt nem érdekelte, hogy ki voltam, nem érdekelte, hogy összetört és megtépázott voltam, ahogy az sem, hogy hogy nézek ki és hogy nem. Figyelmen kívül hagyta azokat, amik történtek velem, ő egy teljesen más embert látott a kezdetektől fogva, mint amit mutattam, és nem akart megváltoztatni, befogadott az összes szarsággal együtt.

- Hayley, én nem akarok mást rajtad kívül.  - mondta, mire a gyomrom megremegett.  - Ezt kérlek vésd az okos buksidba, és ha hallasz valamit, először gondold végig, hogy igazak-e. - motyogta, és minden könnycseppet egyesével csókolt le.

- Ez olyan hihetetlen. - mondom a fejem rázva.

- Micsoda? - kérdezte, és halványan mosolyogva eltűrt egy nedves tincset az arcomból. 

Nagyot sóhajtva megdörgöltem az arcom, próbáltam összeszedni magam legalább annyira, hogy akadozás nélkül képes legyek beszélni.

- Hogy valaki ilyeneket mond, ráadásul nekem. 

A nyakhajlatába döntöttem a fejem, orrommal súroltam a puha bőrt, mire karjait szorosabban fonta a derekam köré.

- Nem is tudod, hogy milyen szerencsésnek érzem magam, amikor próbálom kifejezni, hogy mennyire rajongok érted. Határozottan dédelgeti az önbizalmam, hogy ezt csak egyedül én tehetem meg. - kuncogott.

- Akkor én mit szóljak? - néztem fel rá.

- Semmit. Elég, hogy itt vagy velem.

A fejem beleszédült az utóbbi mondatokba, részegnek éreztem magam, olyan, mintha nem is ezen a bolygón lettem volna.

Néhány percig csendben feküdtünk, én nagyokat pislogva próbáltam lassan működésre bírni az agyam, miközben ő a hátam simogatta, és valamin gondolkozott.

- Tudod, engem az sem érdekel, ha évek múlva döntesz úgy, hogy készen állsz. De remélem tudod, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ne érezd rosszul magad. Királynőként fogok bánni veled, és mindent megadok neked, amit csak kérsz. - mormolta a fülembe, én pedig látványosan összerándultam. - Ha meg esetleg problémáim akadnának, tudod van két kezem....

A szemeim elkerekedtek, kicsit távolabb húzódtam tőle, és amit teljesen felfogtam a mondat jelentését, kedvem támadt bosszút állni.

- Bolond vagy. Most megérdemelnéd, hogy csináljak neked egy kis problémát, de... 

- De mi? - kérdezett vissza pimaszul.

- Félek, hogy beszállnék a probléma megoldásába. - mormogtam paradicsom vörös fejjel.

- Hmm, az én Tündérem visszatért. - vigyorgott. 

- Nagyon beteg gondolkodásom lett miattad. - sóhajtottam, és megdörzsöltem a duzzadt szemeim. 

Tengerkék tekintetével újra és újra feltérképezte az arcom minden pontját, elnyílt ajkakkal nézett rám, hüvelykujjával gyengéden végigsimított a szemem alatt, aztán lassan siklott lefelé, és az alsó ajkamon pihent meg. Lehunytam a szemem, a fejem felfelé biccentettem, és a karom a nyaka köré fontam, hogy végre megkaphassam, amit akarok. Lehellete keveredett az enyémmel, és nagyon közel volt, de mégsem mozdult.

- Mondd ki, mit szeretnél. - búgta, mire a testemen levő összes szőrszál az égnek meredt.

- Csókolj meg. - leheltem.

Csak egy apró mozdulat kellett hozzá, előrehajolt, és finoman megcsókolt, mire mindkettőn szájában egy apró sóhaj fúlt el. 

Ösztönösen mozdultam felé, egy pillanatra elvesztettem a fejem, és erősen, vagy inkább kétségbeesetten belemarkoltam a hajába, de semmi jelét nem adta annak, hogy ez nem tetszik neki, inkább ellenkezőleg. Fölém kerekedett, miközben ostromolt, nem volt  durva, vagy vad, sokkal inkább szenvedélyes és lágy, miközben ujjaival gyengéden simogattam az arcom. A végtagjaim zselévé váltak, a lelkem fellfort és elpárolgott, a szívem pedig emberfeletti erővel akart áttörni a mellkasába.

- Erre már nincs szó. - mormogta, és homlokát az enyémnek támasztotta. 

A kreatívságom megint kezdett a felszínre  törni, lassan siklott a kezem a nyakára, a mutatóujjammal megpiszkáltam azt a bizonyos érzékeny részt. Hirtelen kidöntöttem az egyensúlyából, mire mellém zuhant, és a meglepődöttségét kihasználva gyorsan megkerestem a számmal azt a pontot, és egy kicsit megszívtam. Félig nevetve és nyöszörögve próbált leszenvedni magáról.

- Nem tudtam, hogy újabban vámpír is vagy. 

Elhúzódtam, és vigyorogva megszemléltem a művemet, ami kicsit durvább lett, mint amire számítottam. Egy vörös foltot ejtettem a hófehér bőrén,  ami biztos hogy meglátszik még egy ideig.

- Ezt megérdemelted a hazudozásért. - mormogtam.

- Remélem hasonlóan jó büntetéseket kapok a jövőben is. - vigyorgott rám pimaszul.

Felhördülve hajtottam a fejem a mellkasára, és kipirosodva inkább elrejtőztem a pulcsim nyakában.

- Fél óra, és indulnunk kell. - sóhajtott fel, és megsimította a hajam.

- Szeretnék már otthon lenni. - mondtam halkan. 

- Én sem pontosan így képzeltem el, de remélem legközelebb jobb lesz.

Keserűen elfintorodtam, valóban nem számítottunk semmiféle zűrre, hiszen másik földrész, gondoltuk nem lesz semmi gond. Nagy reményekkel vágtam neki Amerikának, életemben először, és tisztában vagyok vele, hogy ez nem a hely hibája, de egy bizonyos első benyomás megmaradt bennem. Remélem az idő majd elvégzi a dolgát, és ezek a nem túl kedves emlékek majd elhalványodnak, és elvesztik az értelmüket. Mire legközelebb visszajövünk, már minden rendben lesz, és csak erre tudtam gondolni.

Megragadtam a bőröndöm, és belekapaszkodtam Niallbe, megint rengetegen voltak, és nem éppen a barátságos fajtából. Vakuk ezrei villogtak az arcomba, takartam magam, ahogy csak tudtam, hogy ne szenvedjek látás károsodást, és a testőrök segítségével próbáltunk minél hamarabb beverekedni magunkat, hogy becsekkolhassunk. Negyed órán belül már a repülőn ültünk, teljes biztonságban, és csak ketten, mivel a fiúk szétszélednek, és nem abba az irányba tartanak, mint mi. 

- Nem vagy éhes? Ehetünk, ha gondolod, utána meg ha van kedved, nézhetünk filmet. - vetette fel az ötletet.

Beleegyeztem, a felszállás nem volt annyira rázós, mint előszőr, ezért gondoltam megengedhetem magamnak, hogy egy kis táplálékot tuszkoljak magamba. A kikészített ételek között jártattam a tekintetem, volt zöldség és gyümölcssaláta, én mégis egy egyszerű sonkás szendvicset választottam, míg Niall a lehető legtöbb felkockázott friss barackot és almát próbálta belegyömöszölni egy kis tálba. Kuncogva vettem az ölembe a tányért, és helyezkedtem el a kanapén, és próbáltam nem hangosan elröhögni magam azon, ahogy villával szedegette ki a neki éppen tetsző finomságokat.

- Kivételesen nem szeretem a kiwit, na. - mondta panaszosan, és mellém vágódott. 

Hanyagul feldobta a lábait a szemben levő szék karfájára, és a fejét a vállamra hajtva kezdett el majszolni. Az ölébe húzta a laptopját, amin háttérnek az egyik közös képünk volt beállítva, mire teli szájjal egy nem túl vonzó hangot hallattam.

- Ez a kedvencem, ha elkezdünk turnézni, mindenhol lesz belőled, hogy láthassalak. - mondta eltűnődve, és a kezébe vette az enyém. - El sem tudod képzelni, mennyire fogsz hiányozni.

A gyomrom összeszorult a szavai hallatán, a falat egy kicsit megakadt a torkonom, nem akartam erről beszélni, még itt van, itt ül mellettem és ez a lényeg.

- Niall.... Kérlek. - motyogtam. 

- Ne haragudj. - nézett rám bocsánatkérően. 

Percekig csendbe burkolóztunk, és csak a repülő halk zúgását lehetett hallani, én a szendvicsembe fojtottak bánatom, ő pedig különböző stílusú filmek közt böngészett. 

- Esetleg nincs valami ötleted? Szívesen fogadok tippeket.

Sosem voltam oda a filmekért, mindig lemaradtam a legújabbakról, nem is jártsmtúl gyakran moziba, sőt, szinte soha, de ez az egy dolog valahogy nekem sosem hiányzott. Körülöttem az osztályban korábban mindenki az új sorozatokról, és az akkor megjelent vígjátékokról áradozott, és ilyenkor rendszerint elbújtam a saját magam világába.

- Sosem néztem filmeket. Talán a Reszkessetek betörők és az Apád, anyád idejöjjön volt az utolsó, amit láttam. - mondtam, és az utolsó falatot is eltűntettem.

- Ezen azonnal változtatnunk kell. Nem mondom hogy ezek pocsék filmek, de öregebbek mint én. - horkant fel.

Végül egy mesefilm mellett döntöttünk, amiben apró, sárga, szemüveges figurák beszéltek a saját nyelvükön, és ugráltak össze vissza. Niall végignevette az egészet, én csak próbáltam felfogni a lényegét, és nem arra koncentrálni, hogy a nevetése a természetes verziója a minyonokénak. Ezután folyamatosan elváltoztatott hangon mindenre azt mondta hogy gelato, és bottom, akármi volt az. Valahonnan szerzett egy jégkrémet, és folyamatosan hadart valami fura nyelven, ami halandzsa lehetett.

- Gelatooo. - vinnyogta, és az arcomba a nyomta a fagyit.

A meglepődöttségtől felvisítva a földre estem, mire követett, és a krémet lenyalva hümmögni kezdett.

- Hmm, gelato. - mormogta, mire nem túl szép pillantást vetettem rá.

- Ha beteg leszel, akkor én szóltam. - mentegetőztem, és a karfába kapaszkodva felálltam.

Lágy érintéseket éreztem az arcomon, mire nyöszörögve, kómásan nyitottam résnyire a szemem, és felemeltem a kezem oda, ahol az arcát sejtettem.

- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, de sajnos most nem tudlak kivinni. - mondta halkan, és egy kis puszit  nyomott az orromra.

Kinyújtottam a lábam, és néhány perc ébredezés után képes voltam elhagyni a repülőt a saját lábamon, állig beöltözve. Lehajtott fejjel vágódtam be a kocsiba, ami várt minket, Niall is beült mellém, és szólt a sofőrnek, hogy tegyünk egy kis kitérőt Daisyért. A név hallatán felcsillant a szemem, alig vártam, hogy újra megszeretgethessem. 

Adam mosolyogva nyújtotta felém, én pedig tágra nyílt szemekkel vettem el tőle, és majdnem mondtam neki, hogy ne szórakozzon velem. Hatalmasat nőtt néhány nap alatt, a fülei akkorák voltak mint a fél feje, és vékony lábacskái aránytalanul hosszúak lettek. Eddig is ilyen ütemben nőtt, vagy most azért ilyen szembetűnő, mert nem láttuk alig egy hétig? Megdöbbenve fogtam a mellkasomhoz, amíg Niall váltott néhány szót vele, nyávogva püfölte a kabátom, és látszólag tetszett neki, ahogy a karmát végighúzta az anyagot, az fura surlódó hangot adott ki.

- Hogy megnőttél. - motyogtam, és egy kicsit felemeltem, hogy jobban megnézhessem.

Apró mancsait az arcomhoz érintette, puha szőrébe fúrtam az arcom, és magamhoz öleltem.

- Szevasz Maszat. - üdvözölte Niall is a fülét vakargatva.

Összehúzott szemekkel, dorombolva fejezte ki a tetszését, és 5 perc múlva már a saját helyén játszhatot a játékaival.

- Szeretnél elmenni zuhanyozni? - kérdezte, és ledobta a bőröndjét a szekrény elé.

Kértem, hogy ne cipelekedjen, és ne húzkodja a bőröndöket, mert egy hirtelen mozdulat és szó szerint szétszakad a karja, de hajthatatlan volt.

- Nem, menj csak, addig egy kicsit kipakolok. - mosolyogtam rá fáradtan, és az ölelésébe bújtam. 

Ujjait végigfuttatta a tincseimen, csodálkozva nézett rám, és egy csókért hajolt. 

- Mehetsz te is, fáradt vagy.

- Nem, te nem is aludtál. - néztem fel rá, és a tekintetemmel is azt sugalltam, hogy "menj már". És egyátalán nem azért mert el akartam küldeni.

Összeszedte a cuccait, és egy rövid puszi után hajlandó volt bemenni a fürdőbe. Néhány percig még meredten bámultam a csukott ajtót, a tenyereimet a hideg fára tettem, hallottam, ahogy matat, és megengedi a vizet, legszívesebben vele tartottam volna, a kezemet bizonytalanul a kilincsre tettem, de az utolsó pillanatban egy lemondó sóhaj után elengedtem.