43. rész

Nehézkesen nyitogattam a szemeim, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de lassan leesett, és visszaejtettem a fejem a párnára. Egy kar pihent a derekamon, a hátamra fordultam, mire mozgolódni kezdett, a hasamra hajtotta a fejét, és szuszogva aludt tovább. Ásítozva simítottam meg a haját, nagyon kényelmetlen lehetett neki, nem értem, miért nem az üres ágyon aludt. Le-lecsukódó szemekkel simogattam a tarkóját, nem emlékszem mikor jött vissza, ahogy arra sem, hogy az a valami a kezén lett volna. Összehúzott szemekkel néztem a felsője ujját, de akárhogy szuggeráltam, az nem annak a folytatása volt, és nem is valamilyen menő kiegészítő. Óvatosan megérintettem, és feljebb gyűrtem, kétségtelenül egy kötés volt, gondolni sem mertem arra, hogy milyen. Megfordult a fejemben minden őrült lehetőség, hogy fájt a keze, és ezért bekötötte, de még a tetoválás is eszembe jutott. Az utóbbit teljesen kizártam, egyszer mondott nekem valamit arról, hogy miért nem akar, és így az biztos hogy nem. Hiába kutattam az emlékeim közt, amikor elment, akkor még nem volt a kezén, és ez megijeszt. Talán történhetett vele valami, amikor visszament a hotelba? Nem, erre még gondolni sem merek. Gyengéden simogattam a területet, mire felsóhajtott álmában. Ujjaim óvatosan futtattam  végig a vékony anyagon, tippem sincs, mit művelhetett. Szerettem volna egy kicsit felülni, az átkozott infúzió nem csöpögött már a karomba, de esélyem sem volt, kicserélték valamikor, de arra sem emlékszem. Azt sem tudom mennyi idő lehetett, pedig nem ártott volna, az ablakon pedig hiába próbáltam kinézni, a szalagfüggönyök be voltak húzva.

Lassan mozgolódni kezdett, élesen szívta be a levegőt, felém fordult, és kék szemeivel hunyorogva nézett rám. 

- Szia. - mondtam, és halványan mosolyogva elsimítottam a haját a homlokából.

De a mosolyom azonnal lehervadt, a fogamat összeszorítva érintettem meg a sebet, mire lesütötte a szemét, és a kezem után nyúlt.

- Mi történt veled? - kérdeztem fojtott  hangon.

Nem nézett rám, lassan ébredezett, a pulcsimon talált valami érdekeset, egy ideig az méregette, és gondolkozott.

- Bevertem a fejem. - motyogta.

- És a karod? - gyűrtem fel a felsője ujját, és most már láttam, hogy majdnem a könyökéig húzódik.

- Ne ijedj meg kérlek. Először is, tisztázzuk, hogy én voltam a hülye, mielőtt bárkit is elkezdenél hibáztatni. Liam... Zaynnel valami hülye játékot játszottak, késekkel hadonásztak, én pedig próbáltam elvenni tőlük, és véletlenül megvágtak. - mondta a száját összeszorítva, de nem a szemembe nézett közben. 

A fejemet ingatva, elhomályosult tekintettel néztem rá, hiába mondta, hogy ne hibáztassam őket, keresnem kellett valakit, akit okolhatok azért, amiért megsérült, és ez esetben pont ők voltak azok. Haragudtam rájuk, mert sérülést okoztak neki, ráadásul késsel. Nem öt évesek, azt hittem meg tudják különböztetni a játékot és a veszélyt, de úgy látszik nem, és ez dühít. Az ajkaim összepréselve kértem, hogy másszon feljebb, de ő felállt, és a helyzettől függetlenül átölelt.

- Ne haragudj rájuk. - motyogta a nyakamba.

Felfelé pislogva átöleltem a nyakát, és azt kívántam, bárcsak otthon lennénk. 

- Nagyon buta vagy. - simítottam meg a haját, és belélegeztem az illatát. 

- Tudom. - kuncogott, de én ezt egyáltalán nem tartottam viccesnek.

Elhúzódott, egy hosszú puszit nyomott a számra, és elsimította a hajam.

- Holnap elmehetünk innen. - mondta mosollyal az arcán.

- Én már most mennék. Utálom ezt a helyet. - húztam el a szám.

Megdörzsöltem az arcom, és lassan felültem, úgy éreztem, azonnal zuhanyoznom kell, és a szagom sem volt túl vonzó. Elfintorodtam, és beleturkáltam  a hajamba, a pólóm huzigáltam, és az ajkamat rágcsálva néztem rá.

- Van itt valami fürdő szerűség? - kérdeztem, mire abbahagyta a táska turkálását.

- Igen, ott hátul. Hoztam ruhákat is. - mondta.

A talpaimat a talajra helyeztem, egy kicsit megszédültem, mire azonnal mellettem termett, és átkarolta a derekam. Segített eljutni az apró fürdőig, lepakolta a cuccokat egy polcra, és sóhajtva a mellkasára vont. Néhány percig csak álltunk, jobbra-balra ringatózva, a fejem a nyakhajlatába billentettem, és belélegeztem az illatát. Szükségem volt erre, csak ennyi kellett ahhoz, hogy ne olyan dolgokat helyezzek előtérbe, amik most nem fontosak, ilyenkor minden jelentéktelenné vált, és semmi nem volt a fejemben rajta kívül.

- Annyira szeretlek. - súgta, és homlokát az enyémnek támasztotta.

Meghatódva pislogtam fel rá, a kezemet az arcára tettem, és pihés állát simogattam. Nem válaszoltam, az "Én is" túl béna lett volna, inkább közelebb hajoltam, és egy apró csókkal válaszoltam, de nem engedett elhúzódni, mohón kapott az ajkaim után, és elmélyítette a csókot. Magamban mosolyogtam rajta, a hajába túrva húztam közelebb magamhoz, és úgy éreztem, kezd kicsi lenni ez a helység. Kuncogva húzódott el, és a hajamba temette az arcát.

- Szeretnék már egy normális helyen lenni. Rád nézek, és majd' megőrülök, amiért nem csókolhatlak meg minden másodpercben. - piszkálgatta az arcom.

- Megakadályoz benne valaki? - vontam fel a szemöldököm kihívóan.

- Nem, de félek, hogy ennyi nem lenne elég belőled. - mondta rekedten.

Az arcomra halvány pír kúszott, de nem szakadtam el a tekintetétől, csak fürkésztem a csodálatos szemeit, amiben őszinte boldogság csillant.

Egy utolsó csók után magamra hagyott, és lemoshattam magamról mindent, ami érezhetően a vállamra nehezedett. A hajamat egy kontyba kötöttem, és egy ideig csak folyattam magamra a forró vizet, ami hihetelenül jól esett, és egy kicsit felfrissítette a testem és a lelkem egyaránt.

Áthúztam a fejemen egy nagy, és meleg pulcsit, tetszett, hogy el tudtam bújni benne, különösen élveztem, hogy az ujja hosszú volt. Hülyén vihogva lóbáltam őket, miközben lassan kivánszorogtam a fürdőből, és Niall elég furcsa pillantásokat lövellt felém, amikor meglátott.

- Minden rendben? - kérdezte.

Nevetve kapaszkodtam belé, és döntöttem a fejem a mellkasának, tulajdonképpen már nem is tudom, mit találtam ilyen hihetetlenül viccesnek.

- Tetszik ez a pulcsi. - mormoltam.

- Örülök, hogy jól vagy. - simította meg a hajam, és egy puszit nyomott a homlokomra.

A nyakamba temette az arcát, lélegzetével csikizett, és édesen szuszogott.

- Szerintem elég beteges, hogy a saját illatomat érzem rajtad, és megőrülök tőle. - mondta halkan, és kis puszikat hagyott a bőrömön, mire megborzongtam. 

- Mivel csak férfi tusfürdőt hoztál, ezért kénytelen voltam azt használni.

- Hmm, szeretek mindent, ami te vagy. - mondta ködösen pislogva. 

Egy pillanatig azt hittem, hogy a földszintig zuhanok, de csak a térdem bicsaklott meg, mire egyből utánam kapott, és aggódva mért végig. 

- Karácsonyig ki sem foglak engedni az ágyból. - ültetett le a székbe, és elém guggolt.

Felhördültem, és elég egyértelműen jeleztem, hogy nem értek egyet az ötletével. 

- Nem vagy az anyukám, nem dughatsz ágyba, mint egy lázas gyereket. - ráztam a fejem. 

- Ha kell az összes családtagod leszek egy személyben, csak azt akarom, hogy jól legyél. - nézett a szemembe, és tenyerei közé fogta a kezem.

- Jól vagyok, nem kell aggódnod. - simítottam meg az arcát, mire halványan elmosolyodott. 

Nem hazudtam, a helyzethez képest tényleg jól voltam, a néha előforduló gyenge szédüléseket leszámítva semmi bajom sem volt, de gondolom ez normális.

- Biztos? - kérdezte.

- Biztos. Ezért is szeretnék innen minél hamarabb elmenni. - húztam el a szám.

- Hova szeretnél menni? Oda megyünk, ahova csak szeretnéd. - simogatta a kézfejem, és az állát megtámasztotta a térdemen.

- És ha azt mondom Hawaii-ra?

- Akkor megyünk Hawaii-ra. 

A legkevésbé sem akartam ilyen luxus helyekre menni, nekem nem kellettek fényűző tengerpartok és hasonlók ahhoz, hogy boldog legyek, én mindenhol jól érzem magam (kivéve itt), csak legyen mellettem, és a többi már egyáltalán nem érdekel. Vele még egy kukában is ki tudnék kapcsolódni.

- Nem akarok Hawaii-ra menni. - ráztam meg a fejem. 

- Gondolkoztam ezen a New Yorkon, lehet jobb lenne, ha most hazamennénk. Szeretném, ha otthon pihennél egy kicsit. - pislogott fel rám szomorúsággal a telintetében.

- Miattam nem kell elhalasztani, jól vagyok. 

- Talán majd később, oké? Bármikor jöhetünk, amikor csak szeretnél, de most azt akarom, hogy pihenj. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Az idilli beszélgetésünket egy kopogás szakította félbe, és elhúztam a szám, amikor Dr. Williams dugta be a fejét, mert tudtam, hogy most mi következik.

- Jó reggelt fiatalok! Nem akarok zavarni, csak egy gyors vizsgálat, és már el is tűnök. - mosolygott, és kérte, hogy üljek vissza az ágyra. 

Feltett néhány kérdést, megnézte a szemem és a torkom, közben Niall árgus szemekkel figyelt a másik ágyról, és a szemem sarkából láttam, ahogy megfeszült, amikor azt kérte, vegyem le a pulcsim. Többek között ezért utáltam orvoshoz járni, habár tudom, hogy akaratomon, és tudtom nélkül valószínüleg kismilliószor kerültem orvosok elé így, mégis minden alkalommal a lehető legjobban zavarba jövök. Kivörösödve húztam át a fejemen az anyagot, a szemem összeszorítva vártam, hogy végezzen, Niall tekintete szinte égetett, és az összes lábujjam begörbítve tűrtem, ahogy megnyomkodta  a hasam. 

- Úgy tűnik minden rendben van. Leveszek még egy kis vért, és ha várnak egy kicsit, utána elmehetnek. - mondta, és előszedett a zsebéből néhány csövet és egy tűt. 

Niall kérés nélkül lépett mellém, megfogta az egyik kezem, a fejem a mellkasának döntötte, és úgy fogta át a fejem, hogy még véletlenül se tudjak odanézni. Nem is akartam, lehunytam a szemem, és az illatába burkolóztam. 

Arra két percre, amíg ez lezajlott, teljesen kikapcsolt az agyam, nem éreztem semmit, és már vége is volt, újra kettesben maradtunk.

- Feküdj le, nem szeretném, hogy rosszul legyél. - utasított halkan. 

Nyöszörögve öleltem át a derekát, nem akartam, nem volt semmi bajom, csak furcsa érzés volt, de ezen kívül semmi. A  karjára vándorolt a tekintetem, amit néha elég furcsán tartott, el sem tudtam képzelni, mekkora vágás lehet rajta. Rettenetesen dühös vagyok rájuk, nem fér a fejembe, hogy 21 éves embereknek hogy jut eszébe viccből az, hogy késsel hadonásszanak. De ha ez meg is történt, akkor Niall mi a fenéért nem hagyta őket? Miért nyúlt oda? 

Komótosan beleszórt minden cuccot a táskájába, és mellém húzódott. Szomorúan rám mosolygott, és a szemében valami ismeretlen érzés csillant, amit nem tudtam mire vélni, és még kitalálni sem tudtam, hogy mi lehet az. Az arcára tettem a kezem, végigsimítottam a szeme alatti halvány karikán, és éreztem, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Az ölelése is más volt, nem rossz értelemben, ragaszkodóbban vont magához, úgy ölelt át, hogy a lehető legjobban elrejtse a testem, mintha valamitől védelmezni akarna. Ez a vágásos ügy is nagyon sántított, és a fejét sem véletlen üthette be a falba.

- Niall. - szólítottam meg halkan, és visszazökkentettem a földre. - Nem Liamék voltak, igaz? - kérdeztem.

Nagyot nyelve lehajototta a fejét, megfogta a kezem, de én elhúztam, és szemügyre vettem a kötést, nagyon sokadszorra. Kétségbeesetten kapta rám a tekintetét, nem is tudtam, hogy most berágjak-e rá azért, mert hazudott, vagy kezdjek aggódni amiatt, hogy megint történt valami. A fejem ingatva ültem fel, és beletúrtam a hajamba, az egyik felemnek rosszul esett, hogy nem mondott igazat, de ugyanakkor az is megfordult a fejemben, hogy esetleg miattam nem tette.

- Tündérem, ne haragudj, én... Csak tudom, hogy valószínüleg rosszul reagálnál, és nem szeretnélek úgy látni megint. A te érdekedben tettem. - húzodott közelebb, és az arcom maga felé fordította. 

Nem néztem rá, helyette átöleltem a nyakát, mire fellélegezve fonta körém a karjait, és állát megtámasztotta a fejemen. 

- El fogom mondani, ígérem, csak kérlek adj időt. - mondta halkan.

A szemem lehunyva bújtam a nyakához, és lélegeztem be az illatát, egyelőre felesleges lett volna ezen felhúzni magam, nem akartam feszültséget sem generálni, az nélkülem is volt elég, és amúgy is, túl kimerült voltam ehhez. Azt akartam, hogy elmondja, de az agyam szinte tiltakozott ez ellen.

- Ez nekem is nehéz, majd ha minden rendben lesz, tudni fogsz róla. - simította meg a hajam.

Megkönnyebbülve, újabb frissítő zuhany után egy hatalmas kötött pulcsiban libegtem át a szobán, és a kis konyha szerűség felé tartottam, ahol Niall éppen olvasott. Amikor meglátott, kikerekedett szemekkel hajította el az újságot, azonnal felpattant, és visszacipelt az ágyhoz.

- Ez a játék nem vicces, azonnal fel kell venned valamit, nem fázhatsz meg. - dorgált le, és valahonnan elővarázsolta az egyik puha nadrágom.

Felöltöztetett, mint egy kisgyereket, morcosan nézett rám, és ágyba dugott. Nem tudom mi volt velem, talán a kimerültség, és a nyomás miatt már csak nevetni tudtam mindenen, mintha részeg lettem volna. Úgy éreztem, nem tudom egyben tartani a saját testem, még a kezemet is nehezemre esett felemelni, hogy belekapaszkodhatjak Niall felsőjébe.

- Nagyon fáradt vagy. Aludj egy kicsit. - hajolt fölém, és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra. 

- Gyere ide te is. - kérleltem halkan.

Bebújt mellém, a mellkasára vont, az egyik karja a derekamon pihent, a másikkal a hajam simogatta, és egy porszem sem lett volna képes befurakodni közénk. Teste melege, és illata perceken belül ellazított, puszikkal borította be az arcom, és úgy szorított magához, mintha ketten valami különleges burkot képeznénk, ami megvéd minket minden sérüléstől. 

Elbambulva simogattam a nyakát, tudtam, hogy ezt szerette, volt egy különösen gyenge pontja, amit előszeretettel piszkáltam. Egy idő után felkuncogott, arcát az enyémhez simította, és lábaival körbeölelte az enyémekez.

- El sem tudom mondani, hogy mennyire szeretlek. - mormolta a fülembe.

Felsóhajtva fontam a nyaka köré a karom, és egy kicsit megremegve néztem a szemeibe. 

- Ha legalább fele annyira, mint én téged, akkor de. - mosolyodtam el, és az arcára simítottam a kezem.

- Annál sokkal, de sokkal jobban. - hajolt közelebb.

Orra összeütközött az enyémmel, és gyengéden csókolt meg, mintha porcelánból lennék, és bármelyik pillanatban összetörhetnék. Ez talán így is volt, hiszen elég érzékeny voltam mindenre, főleg a körülöttem lévő dolgokra, de ez lehet, hogy így volt rendben. Csak már lassan Niall sem tud mit kezdeni velem, és a hülye kirohanásaimmal, próbálok nem elefántot csinálni egy bolhából, de sajnos ez nem mindig sikerül, és a végén elszakad a cérna. Ott tartok, hogy már képtelen vagyok felfogni a dolgok súlyát, egyszerűen nem érzem, hogy állandóan mindenféle veszély leselkedik ránk, de ha robban, akkor mindennél erősebben, és leterít, mint egy rosszul megépített falat. Lehet, hogy ez miatta van, és amíg a karjaiban vagyok, nem érdekelnek ezek, ilyenkor a gondolataim 99,9%-át ő tölti ki, és még ingerem sincs arra, hogy esetleg mással foglalkozzak. 

Kopogás nélkül csatangolt be valaki, mire ijedtemben az ágy másik végébe ugrottam, és feltűnt Zayn fekete haja.

- Most hívott valaki, hogy lecsukták azt a csajt, akit majdnem megdugtál. - mondta teljesen nyugodtan.

A szemeim tágra nyíltak, Niallre kaptam a tekintetem, ijedten nézett rám, én pedig addig hátráltam, ameddig csak lehetett.

- Hogy micsoda? - kérdeztem alig hallhatóan.

A legutóbbi mondata szinte visszhangot vert a fejemben, láthatóan összetörtem, és azt sem tudtam, hogy mire gondoljak.

- Tündérem, félre érted, én...

Nem hagytam hogy befejezze a mondatot, hozzávágtam egy párnát, és a fürdőig rohantam, ahol bezártam magam mögött az ajtót, és a földre rogytam.