9. rész

Sziasztok!
Nem rizsázok sokat, csak annyit szeretnék mondani, hogy elégedett vagyok ezzel a résszel. Végre.
Holnap pénteeek, ami nekem azt jelenti, hogy holnap bulizunk egy nagyot a suliban, és nézzük, ahogy a hormontúltengésben szenvedő osztálytársaink berúgnak a kólától..xD
Jó hétvégét mindenkinek! :) <3
Lau.xx

*Még mindig Liam szemszöge*

Az idő felgyorsult, az emlékképek pörögtek a fejemben, és nem hagytak nyugodni. Már három órája történt, de azt hiszem ez még a halálos ágyamon is eszembe fog jutni. Megpróbálom pontosan felidézni, habár ez a szag, a komor, fehér falak, és a kórházi környezet kicsit hátráltat ebben.

                  ~~**~~**~~

Pár perc alatt megint a rendőrségen találtuk magunkat, ahol már vártak minket. Mindenki idegesen ült le az irodában. Már tudni akartuk, hogy mi történt.
-Nos, uraim, jó hírekkel szolgálhatok. Megtaláltuk a társukat, és a vele lévő lányt. London külvárosában, egy elhagyatott raktárépületben tartózkodnak. 3 fogvatartójuk van. Bizonyos Jack Deron, Nick Jenel, John Hamilton. Keresett bűnözők. Kerestük őket lopás, rablás, és drogcsempészet miatt.
-Te jó ég! És mikor szabadítják ki őket?-kérdezte kissé sokkos állapotban Louis.
-Az engedélyükkel azonnal kiküldünk hat egységet!
-Mi is szeretnénk menni!-vágta rá Harry.
Hogy mi? Ez teljesen meghibbant? Az életünkbe is kerülhet! Reagálni sem tudtunk, azonnal elintézett mindent. Kaptunk egy csinos golyóálló mellényt, és egy-egy pisztolyt önvédelem esetén. Itt egy kicsit mindenki lefagyott, de aztán magához tért, és magabiztosan belecsúsztattuk az erre gyártott tartóba. Mindenem remegett, és majdnem felbuktam valamiben. Aztán elkezdtem szédülni, és kerestem egy széket, ahova leülhetek. Öszintén szólva nagyon szarul voltam, de próbáltam felülkerekedni a rosszullétemen.
-Harry, hoznál nekem egy pohár vizet?-kiabáltam oda a bilincseket nézegető Harrynek. Hát igen. Bekerültünk a "backstage-be", és most mindenki körülnéz egy kicsit, amíg meg nem érkeznek a terrorelhárító központból az emberek.
-Hé, haver! Jól vagy? Nem pompázol valami jó színben.-húzta el a száját, és furán méregetett.
-Jól vagyok, csak kicsit megszédültem. Csak az idegesség.-mosolyogtam.
-Persze, egy pillanat!-mondta és elviharzott.
Pár perc múlva egy vízautomatával találtam szembe magam, amit épp Harry szenvedett be a csapóajtón. Egy gurulós izére rakta, és azzal szerencsétlenkedett. Nemnormális.
-Tessék!-tolta elém az egész szerkezetet.
-Jézusom Harry! Te nem vagy normális! Nem érted az egy pohár fogalmát? Nem azt kértem hogy tolj elém egy egész automatát!-dorgáltam le egy kicsit.
-Így legalább nem kell mászkálni. Elfordulsz, és amikor akarsz, engedsz magadnak vizet. Lehet, hogy otthonra is kellene venni egy ilyet.-vakargatta az állát.
Csak megráztam a fejem az agyament ötletén, és engedtem magamnak egy pohárral a kellemesen hideg vízből. Aztán amikor megláttam, hogy Louis és Zayn a gumibotokkal kardozik, és egyenesen egy értékes váza felé haladnak, felpattantam. Harry kezébe nyomtam a poharamat, amiből a maradék víz egy nem túl kellemes területre loccsant ki, megiramodtam, elkaptam a vázát, és magamhoz öleltem.
-Á szia Liam!-köszöntek idiótán vigyorogva, majd a hátuk mögé rejtették a botokat, és elslisszoltak. Jól tették, nem hiányzott most egy ordibálás.
-Uraim, készüljenek! Indulunk!-ordította el magát egy rendőr, Paul pedig mellette helyeselt.
Összekapkodtuk magunkat, megnéztük megvan-e mindenünk, majd a hátsó ajtónál gyülekeztünk. Összesen 5 rendőr mikrobusz várt minket. Mi persze Paul-val kerültünk egy kocsiba.
-Figyeljetek fiúk! Semmi meggondolatlanságot ne csináljatok, és figyeljetek oda! Louis ne játssz a pisztollyal, ez nem játék!-förmedt rá. Csak bűnbánó arccal nézett, és visszatette a tartójába.
A szívem hevesen vert, és egyszerre kavargott bennem a félelem, és az izgalom. Egyrészt nem tudtam, hogy mi van most velük, másrészt nem szerettem volna ha valaki megsérül. De rossz előérzetem volt.
Időközben megérkeztünk, és hirtelen mintha egy rossz katasztrófafilmbe csöppentem volna. Az első egység már bevonult, indult a második, és ezután jöttünk mi. Párokra osztódtunk, majd Zayn mellett bementem a rozoga épületbe. Igazából attól féltem, hogy bármelyik percben összedőlhet. Valahonnan kiabálást hallottam, de nem tudom honnan. Igazából nem egy raktárépületben, hanem egy elhagyatott szálloda folyosóján éreztem magam.  Széles volt, és mindenhonnan ajtók nyíltak. Ezért nem is tudom, honnan jött a hang. A közelünkben pedig valaki motoszkált. Körbenéztünk, de semmi. Idegesen forgolódtunk, és görcsösen szorongattuk magunk előtt a pisztolyt. Nem hallottunk hangokat, így tovább indultunk. Mindenhova benéztünk, és kintről hallottam, hogy valószínűleg megérkeztek a mentők is. Megint léptek, Zayn hátrafordut, és egyenesen egy vasrúdat szorongató emberrel akadt össze a tekintete, ő pedig reflexből lőtt.  A lövés hangja, és a rúd csörömpölése még jó ideig visszhangzott. Zayn csak meredten bámulta a földön fekvő embert, és elengedte a pisztolyt, ami hangos csattanással ért földet. A körülötte lévő dolgokból nem érzékelt sokat, ezért kezdtem kicsit megijedni. A rendőrök időközben már megbilincselték és elvezették azt a valakit, mert csak a vállát találta el a golyó. Azért nem mondom, hogy nem ért el egy enyhébb sokk, mert az nem lenne igaz.
-Hahó! Itt vagy?-léptem Zayn elé, és meglengettem az arca előtt a kezem. Semmi reakció.-Hahó! Föld hívja Zaynt!-ráztam meg.
-Lelőttem egy embert!-mondta gépiesen.
-Najó! Gyere szépen, kimegyünk egy mentőautóhoz, a hangokból ítélve már megtalálták őket!-húztam az kijárat felé, és közben ilyesmik hangzottak el. "kötél" "vidd" "segíts" "eszméletlen" "fáj" "hordágy". Úgy hallom nem lehet valami fényes helyzet.
Zaynt kikísértem az egyik mentőhöz, és kaptunk egy-egy bögre forrócsokit. Megvizsgálták, és kiderült hogy sokkot kapott. Egyre csak azt hajtogatta:"lelőttem egy embert". Pár óra múlva lenyugszik, és ha beszélni fog Perrie-vel, holnapra kutya baja sem lesz. És ekkor megláttam azt, amit akartam, de mégsem. Hayleyt egy hordágyon tolták ki valami aranyszínű fóliába, és takarókba bugyolálva, eszméletlenül. Niall pedig sántítva, kötéssel a fején bicegett ki az épületből Harry és Louis oldalán. Mögötte pedig vonult a kisebb hadsereg, két embert szorosan közrefogva, akit később belöktek a rabszállítóba. Harryék felénk közeledtek, beszálltak a mentőbe, majd egy ápoló becsukta az ajtókat, és szirénázva elindultunk.
-Haver, jól vagy?-öletem át szőke barátomat.
-Nem. Hayley valószínüleg kómában van, annyira beütötte a fejét. Istenem, annyira szarul érzem magam. Megígértem, hogy megvédem, erre mi történik? Elrabolnak minket!-mondta kicsit megemelve a hangját.
-Ez nem a te hibád!
-Dehogynem! Végig kellett néznem, hogy....megerőszakolják, többen. Érted? Tudod mennyire szar volt nézni, hogy ott fekszik, és nem tehetek ellene semmit, mert meg voltam kötözve? Ezek után rám se fog nézni. Nem láttam, hogy a szép szemeivel rám néz, megszólít. Semmit. Semmi életjelet nem adott!
Itt összenéztünk, és egyszerre szegeztük neki a kérdést.
-Tetszik neked?
-Mi? Megzakkantatok? Dehogyis.-gondolkozott egy kicsit-Ó a fenébe. Elárultam magam.-hajtotta le a fejét és ha jól láttam el is pirult.-Héj, Zaynnel mi van?-tette fel a kérdést, gondolom terelni a témát.
-Sokkot kapott. Meglőtte az egyik elrablótokat. Bűntudata van. Nemsokára rendbe jön.-mondtam.
-Köszönöm szépen srácok! Ha ti nem lennétek..
-Neee, Nialler! Tudjuk hogy szeretsz minket, nem kell elmondani 100000x.-csattant fel Louis, és megúsztunk egy fél órás köszönetnyílvánítást.
Az ápolókat kizártuk, a szirénázást figyelmen kívül hagytuk, a körülményektől eltekintettünk, és 3 nap után végre őszintén nevettünk. Ha csak egy rövid ideig is, de vidámak voltunk egy kicsit.