3. rész

Sziasztok!
Itt egy újabb rész, ami nekem egyáltalán nem tetszik, de remélem hogy nektek igen. Élvezzétek ki a szünet utolsó pillanatait! Mindenkinek sok sikert kívánok a sulihoz! :) <3
Lau.xx

-Szóval, hol is kezdhetném..-sóhajtottam-8 éves voltam, amikor apám kapott egy hívást, hogy anyát elütötték és súlyosan megsérült. Nagyon szerették egymást, apám egész nap az ágya mellett virrasztott. Aztán..-csuklott el a hangom, és az arcomon könnyek peregtek le-az állapota hirtelen rosszabbodott...-itt már nem bírtam visszafojtani a sírást és Niall karjaiba borultam. Az ölelésébe zárt, lágyan dörzsölgette a hátamat és nyugtató szavakat suttogott a fülembe.
-Css, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok!-lehellete csiklandozta a fülemet és jólesően megborzongtam. Annyira édes volt, és azt hiszem most kijelenthetem.. Visszafordíthatatlanul beleszerettem.
Miután kicsit megnyugodtam, folytattam.
-Anya halála után apám ivott, drogozott és bandázott. Szinte alig láttam. Minden nap Mary vigyázott rám, ő nevelt fel. Ő volt a nevelőanyám. Ez ment 4 évig. És csak akkor kezdődtek a szörnyűségek..-itt tartottam egy kis szünetet, mert nem akartam megint szánalmas bőgésben kitörni-Egyszer feldúltan jött haza, és..és akkor..és akkor erőszakolt meg először.. És azóta bezárva tartott. A barátaival rendszeresen megerőszakoltak. És ma sikerült először elszöknöm..-hajtottam le szégyenkezve a fejemet. 2 ujját az állam alá tette, és óvatosan felemelte a fejemet.
-Ez nem a te hibád.-nézett a szemembe. Szomorúság és sajnálat tükroződött csodás kék szemeiből. Közeledett arcomhoz, és egy lágy puszit helyezett rá. Ajkait pár pillanatig bőrömön pihentette, majd elhúzódott és elmosolyodott. Elvesztem szemeiben. De ez a pillanat nem tartott sokáig. Kicsapódott az ajtó, és szó szerint beesett rajta 4 énekelgető fiú. Gondolom illuminált állapotban lehettek.
Odakapta a fejét, majd szörnyülködve nézett végig a társaságon.
-Te jó ég, már megint mi a büdös fenét műveltek ezek? Egy pillanat, ágyba dugom őket.-mondta, bocsánatkérően nézett rám és felpattant.
Nem szokásom hallgatózni, de a beszélgetés egy kis részletét sikerült meghallanom:
-Louis, és te Harry! Moderáljátok magatokat egy kicsit légyszives, mert nem egyedül vagyok!
-Na mivan Niall, lelépünk pár órácskára, és te máris felpróbálsz egy csajt?
-Mivan Harry?? Na most bekussolsz és húzol fel a szobádba!
Hogy micsoda? Hogy Niall lefeküdt volna velem? Na én ezt most nem értem..
Erősen töprengő fejet vághattam, mert Niall furán nézett rám.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi. Megkérdezhetem kik voltak ők?
-Ők a barátaim. Ez híres zenekar vagyunk, a One Direction. Ezek után megértem, ha nem egy átlagos fiúként fogsz kezelni..
-Niall, ne aggódj! Ez, hogy most megtudtam hogy híres vagy, semmin nem változtat! Nekem mindig a szőke fiú maradsz, aki megmentette az életemet!-jelentettem ki magabiztosan. Elmosolyodott. Soha életemben nem találkoztam olyan mosolygós fiúval, mint ő.
-Nem vagy álmos?-kérdezte.
-De. Tényleg, nem is zavarok tovább..-mondtam, és majd' kifacsarodott a szívem, hogy többet nem is fogom látni.
-Dehogy zavarsz! Szerinted így elengedtelek volna, hogy nincs hová menned?-nézett rám döbbenten.
-Nem tudom.-zavaromban már a földet pásztáztam.
-Na, gyere. Megmutatom hol alszol majd!-húzott az emelet felé. A folyosón minkét oldalról szobák nyíltak. Mindegyik ajtóra nagy betűkkel a fiúk nevei voltak ráfestve. Niall megállt a saját szobája előtt. Kérdőn néztem rá.
-Adok valami tiszta ruhát.-jelentette ki. Én csak bólintottam, és megálltam az ajtóban. Néztem ahogy kotorászik a szekrényében, de észrevette hogy még mindig kint ácsorgok, és halkan felnevetett.
-Gyere be nyugodtan, nem harapok.
Félénken beléptem. A szobája halványkék volt, néhol megpillantottam egy-egy videójátékot, egy ír zászlót is felfedeztem, de a szemem megakadt a szekrény melleti falon. Hosszan polcok húzódtak rajta, és roskadásig volt pakolva macikkal, rajzokkal és egyéb ajándékokkal.  Gondolom a rajongóitól kaphatta őket. Bárcsak fele ennyi szeretetet kaphattam volna az elmúlt pár évben.. Hosszan nézegettem a tárgyakat, idő közben Niall is csatlakozott hozzám. Látta hogy már egy ideje egy plüssöt bámulok, ő megragadta, levette a polcról és a kezembe nyomta. Döbbenten néztem rá..
-Ne kérdezz semmit! Neked adom, mert most mát tudom miken mentél keresztül, és gondolom jól esik most egy kis szeretet.-mondta. A tekintetemet kapkodtam, a plüss és közötte, végül szorosan megöletem. Pólójába fúrtam a fejem, és próbáltam visszatartani a pityergést. Nem akartam hogy elkönyveljen egy bőgős libának.Kiléptünk a szobából, a folyosón még haladtunk egy pár lépést, majd megálltunk egy nagy fehér ajtó előtt. Niall lenyomta a kilincset, és beterelt maga előtt. Egy hatalmas vajszínű kuckóban találtam magam, és ha jól láttam még külön fürdőszobája is volt.
-Tessék, itt a ruhád, remélem jó lesz. Ha valamire esetleg szükséged van, tudod hol találsz. Jó éjszakát!-adott egy puszit az arcomra. Egy pillanatig csak néztem magam elé, aztán a kezemet a puszi helyére simítottam. Szinte égett a bőröm ajkai nyomán.
Lassan elcsoszogtam a fűrdőig, és elhatároztam hogy lemosom magamról ezt az undorító mocskot, amit az a szemét rajtam hagyott.
Mikor kiléptem a fürdőből, frissen és üdén, az ő pólójában és boxerében, amiből áradt a kellemes férfias illata, megcéloztam az ágyat, és bevetődtem a párnák közé. Annyira puhák voltak. Ám hiába a párnák puhasága, az álom csak nem jött a a szememre. Végül minden erőmet összeszedtem, és elindultam Niall szobája felé. Az ajtaja előtt azonban megtorpantam. Vajon mit fog gondolni? Egyáltalán alszik már? Milyen ciki lenne már ha felverném álmából. Végül úgy döntöttem, hogy a paranoiás gondolataimat egy időre száműzöm. Egy halk kopogás után benyitottam. Ott ült az ágyán, olyan szerelésben mint én, a telefonját nyomkodta, de érkezésemre, elrakta azt.
-Nem tudsz aludni?-kérdezte mosolyogva. Én csak nemlegesen megráztam a fejem.-Gyere ide!-emelte fel a takarót maga mellett, és megpaskolta a helyet. Elindultam, és bevackoltam magam a takaró alá, de úgy, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.
-Gondoltam, hogy nem fogsz tudni aludni. És látom magaddal hoztad ezt a kisfickót is.-emelte meg a macimat.
-Biztos nem zavarlak?-kérdeztem.
-Hayley, biztos nem zavarsz. De most már aludjunk.-tapsolt egyet, és kialudt az éjjeli lámpa.
Átfordultam a másik oldalamra, de a jó éjt puszit nem úsztam meg. Őszintén? Nem is akartam!
Hallgattam, hogy a szuszogása lassan egyenletes lesz, majd hirtelen átfordul, átdobja a testemen a kezét, és álmában átölel. Én csak elmosolyodtam a cselekedetén, majd éreztem, hogy lassan elnehezülnek a szemhéjaim és álomba merülök.